A felnőttkor viszonylagos egyensúlyával szemben, a gyermekkor sajátosságai közé tartozik a változás (növekedés, érés), melyre normatív folyamatként tekintünk, napról napra követhetjük. Minden életkori szakasznak megvannak a maga jellegzetességei, vissza és előre lépések, előfordulhat azonban, hogy a fejlődés elakad. Valami nehezítheti a haladást, mely a gyermek számára látható tünetek formájában megnyilvánuló szenvedést, a szülő számára pedig aggodalmat, fejtörést okozhat. A gyermekek változatos módon jelezhetik azt, hogy valami nincsen rendben, segítségre van szükségük. Életkortól függő leggyakoribb tünetek:

Kisgyermekkor problémái

• beilleszkedési nehézségek
• erős szorongás
• alvásproblémák
• szobatisztasággal kapcsolatos elakadások, visszaesések
• agresszív viselkedés
• szomatikus, pszichés eredetű testi tünetek (ha az adott problémát kivizsgálták és egyértelmű orvosi ok nem igazolható, vagy tartós betegséggel járó pszichés megterhelés tünetei is valószínűsíthetők )
  ​

Kisiskoláskor, kiskamaszkor problémái

• kortárskapcsolati nehézségek
• magatartási zavarok
• teljesítményszorongás
• tanulási nehézségek
• szomatikus, pszichés eredetű testi tünetek
• alvásproblémák
• evészavarok

​
Serdülőkor problémái

• kortárskapcsolati zavarok
• magatartási zavarok
• szülő-gyerek kapcsolati nehézségek
• szexualitással kapcsolatos félelmek, elakadások
• evészavarok

​
A gyermekterápia folyamatában az első egy-két alkalom a szülővel zajlik, melyet körülbelül öt, a gyermekkel történő találkozás követ. Ezalatt megismerkedünk egymással, játékos, rajzos tevékenységek formájában elvégezzük a szükséges vizsgálatokat, megfigyeléseket, képet kapunk a gyermek aktuális állapotáról. A probléma természetétől függően – amennyiben szükséges – további kezelési javaslatot teszünk a szülőnek, megállapodunk ennek céljáról, kereteiről, szabályairól és várható hosszáról.
A gyermekekkel zajló munka alapvetően a játék nyelvén és világában zajlik, de minél nagyobb a gyermek, annál nagyobb teret kap a beszélgetés is. A gyermekekkel való foglalkozás mellett, kiemelt szerephez jutnak a szülővel folytatott rendszeres konzultációk is. Fontosnak tartjuk, hogy együtt gondolkodjunk a problémáról, a gyermeket érintő kérdésekről, hiszen a szülő gyermekének legmegbízhatóbb ismerője. Előfordulhat az is, hogy a probléma természete inkább a szülővel való néhány konzultációs órát kíván meg. Ilyenkor a szülővel közösen, a gyermekkel kapcsolatos nehézségekre koncentrálva áttekintjük, mi állhat a probléma hátterében.

A serdülők már nem teljesen gyerekek, még nem felnőttek, mely átmeneti időszak mind a szülők, mind a fiatalok számára akadályokkal teli időszak lehet. Előtérbe kerül a családról, való leválás, a kortárskapcsolatok egyre fontosabbá válnak, új kihívásokkal, feladatokkal kell szembenézniük, melyek gyakran különböző tünetek formájában jelentkeznek.
A problémák hátterében, sok esetben átmeneti fejlődésbeli elakadás, túlterhelődés állhat, mely esetben a szakember az élekor sajátosságaiból adódóan fókuszálva segít megérteni, feltárni a gond okát. A fiatalok önismeretének tágítása, erőforrásainak mozgósítása révén keressük a megoldásokat, segítjük a következő életszakaszba való átlépést, továbbhaladást.
A serdülőkkel folytatott munka döntően verbális egy két dramatikus és/vagy nonverbális elemmel kiegészítve. A terápia a serdülő és a pszichológus bizalmi kapcsolatára épül, az alkalmakon ketten vesznek részt, a szülő bevonása első sorban a serdülő igénye szerint történik.